MY YAOI :3

1. fejezet- A kezdet *-*

A vonatról leszállva fázósan összehúztam magamon a dzsekimet. Ahhoz képest, hogy alig egy órányi volt az út, elég nagy különbség volt a hőmérsékletben Osakába érve. Miután nagynehezen lerángattam a hatalmas bőröndömet is a járgányról, körülnéztem az ismeretlen állomáson, ahol csak idegen arcokat láttam magam körül. A srácokkal azt beszéltük meg, hogy a kijárat melletti kávézóban találkozunk, és csak remélni tudtam, hogy felismerem őket azok alapján a művészi, de éppen emiatt nem túl egyértelmű képek alapján amiket láttam róluk facebook-on. Mivel hátulról belémütközött pár a vonatról leszálló ember, és felháborodottan rámkiáltott, jobbnak láttam, ha elindulok, és amilyen gyorsan csak tudtam, elkezdtem vonszolni a bőröndömet az állomás épülete felé. Rengeteg ember nyüzsgött bent, először még a kijáratot sem láttam meg, aztán szerencsére amikor egy kisiskolás diákcsoport elindult a vonatjukhoz, megláttam mögöttük a táblát ami a kifelé vezető utat jelezte. Megindultam arra átküzdve magam a tömegen, és hamarosan meg is érkeztem a kávézóhoz. Még tisztes távolságból körülnéztem, hogy hátha már innen is kiszúrom Akashit és Ikumát, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljek, azonban megkönnyítették nekem, ugyanis ekkorra ők is megláttak engem, és elkezdtek lelkesen integetni. Az arcomon nyugodt mosoly terült szét ahogy láttam, hogy a két leendő lakótársam felpattan, és felém siet.

-Szia Haruka!-köszöntött Ikuma, és kezet rázott velem. Végignéztem rajta. A szőke haja tépettre volt vágva, a rendetlen tincsei összevissza álltak és a szemébe hullott jó néhány, ezek alól nézett fürkészően rám a szürke szemeivel. Egészen belevesztem a tekintetébe. Aztán gyorsan magamhoz tértem, még kedvtelve végigfuttattam a szemeim a farmerdzsekijén, az alatta viselt fehér-kék kockás ingen, amin még így is látszott, hogy egy rendkívül izmos testet takar. Akashi most ért ide hozzánk, és rögtön átölelt, mintha már olyan rég óta ismernénk egymást, és barátok lennénk. Először meglepődtem, de aztán boldogan öleltem át én is az izmos fiút, mert főleg így egy új, ismeretlen helyen, de amúgy is jólesett ez a meleg fogadtatás.

-Helló Haru-mosolygott rám őszintén. Viszonoztam a mosolyát, és rajta is végignéztem. A barna haja kontyba volt összefogva a feje búbján jól kiemelve a már így, 19 évesen is férfias arcélét. A zöld szemei csak úgy világítottak a halvány bőrén. Felül csak egy szürke póló volt rajta, úgy tűnik neki meg sem kottyant a hideg hőmérséklet. Wow. Tök jól nézett ki. De gyorsan eltereltem a gondolataimat erről.

-Sziasztok srácok! Nagyon köszi hogy kijöttetek elém mert amúgy kurvára eltévedtem volna-röhögtem el magam-sietünk vagy még ihatunk itt valamit, mert én szarrá fagyok.-dörzsöltem össze vacogva az átfagyott kezeimet.

-Dehogy sietünk, persze-bólintottak, és az asztaluk felé vettük az irányt. Akashi húzta a bőröndömet, és ezt szar bevallani de neki sokkal jobban ment mint nekem. De hát nem lehet mindenki olyan izmos mint ő.

Ikuma rendelt mindhármunknak egy-egy pohár forró teát, és miután a pincér elment a rendelésünkkel, elkezdtünk beszélgetni.

-Na és hogy vagy, Haru, izgulsz?-bokszolt barátilag a vállba Akashi.

-Kicsit.-vallottam be, és félénken rájuk mosolyogtam.

-Amúgy én is kicsit, de inkább izgatott vagyok. De én legalább ismerem a várost, már csak a suli miatt parázhatok-nevetett fel Ikuma. Láttam rajta, hogy próbál lazának tűnni, de a szemében láttam, hogy egy kicsit még ő is tart az egésztől, de emellett kalandvágy is csillogott a szürke tekintetében.

-Hát nekem semmi félnivalóm nincsen-dőlt hátra a széken Akashi. Hm ez a mozdulat baromi jól állt neki. Najó ezt sürgősen abba kéne hagynom. Szobatársak leszünk, és ennyi. Gyorsan inkább beleittam a teámba. Hú de jól esett a forró ital most. Éreztem ahogy átjárja a testem és felmelegít. Plusz segített elterelni a figyelmem Akashiról, akinek ebben a pózban kicsit felhúzódott a hasán a póló. Gyorsan elkaptam a tekintetem, és újra a számhoz emeltem a csészét, és beleszürcsöltem az italba.

-Ja hát annak könnyű aki kiskora óta itt él, és a bátyja meg a suliba jár...-csóválta a fejét Ikuma.-Majd te fogsz minket körbevezetni a suliban meg minden.

-Meg a városban-mosolyogtam.

-Persze, hát te még sosem jártál itt.-kacsintott rám Akashi-itt az ideje hogy megismerd, nagyon jó hely. Megvan a maga szokatlan hangulata, meg biztos nagyon különbözik Neyagawától, de szerintem hamar meg fogod szeretni.

-Remélem-vigyorogtam én is.

-Tuti-mosolygott Ikuma. Jól éreztem magam a fiúk társaságában, úgy éreztem, a lehető legjobb választás volt velük menni albérletbe, még akkor is ha nem lett volna sok választásom, csak az, hogy vagy minden nap bejárok vonattal Neyagawából, vagy beköltözök a suli koleszába, és bár ez az ötlet eleinte tetszett, amikor megtudtam hogy a kollégium a város túlsó, nem annyira biztonságos részében van, ahonnan ugyanannyi az utazás mint a suliig, csak tömegközlekedéssel és csomó átszállással, inkább lemondtam róla. Ez az opció meg csak akkor jutott az eszembe, amikor az igazgatónővel beszéltünk erről. Tulajdonképpen az ő ötlete volt, és ő volt az, aki adott nekem egy halom fénymásolatot, amiben albérlőtárs-hirdetések voltak, és miután párat átlapoztam, rögtön megakadt a szemem Akashin, és amikor megláttam, hogy az iskolától pár utcányira egy két és fél szobás lakásba és ráadásul baromi olcsó lakbérrel hirdet még egy emberért, rögtön kikéreczkedtem az igazgatói irodából, hogy felhívjam a lapon feltüntetett számot. És így jutottam el idáig, hogy itt ülök Osaka legnagyobb vonatállomásán, és a két szobatársammal teázok. Önkéntelenül is elmosolyodtam.

-Min mosolyogsz?-fordult oda Akashi egy halvány mosollyal a szája szélén.

-Csak arra gondoltam hogy milyen szerencsés vagyok hogy itt lehetek veletek, nem a koleszban leszek egy csomó teljesen idegen között.

-Ekkora buzis dumát!-hallottunk hirtelen egy durva hangot mellettünk. Éreztem hogy elvörösödök, és lesütöttem a szemem. Láttam, Akashin hogy megfeszülnek az izmai. Ikuma aggódva nézett rá, azonban hiába nyúlt utána, a következő pillanatban a srác felpattant, és a mellettünk álló, tetovált, fehér hajú srác fölé magaslott.

-Mi az anyád faszát mondtál?-sziszegte a fogai közt, miközben a fehér hajút az ingnyakánál fogva magához rántotta.

-Csak azt...-nyöszörgött a fiú, de fel nem adta volna, durván küzdött azért, hogy Akashi elengedje, de nem engedett a szorításából-mondtam, hogy ez a nyeszlett csicskátok-erre kapott még egy hatalmas rugást is Akashitól a lábszárába, amitől összegörnyedt. Eleve erős volt, de mivel acélbetétes bakancsban volt, extrán fájhatott a rúgás, erre még én is felszisszentem.-szóval hogy ez a srác egy hülye buzi-nyögte miközben továbbra is kapálózva próbált kijutni Akashi szorításából, aki nem hagyta.

-Na idefigyelj, Kensaku-fogta le még durvábban a fiút, aki mostanra már felhagyott a próbálkozással, és tehetetlenül, de a tekintetében hatalmas gyűlölettel nézett Akashira, aki a nyakánál fogva kényszerítette a srácot hogy a szemébe nézzen.-takarodj innen a szemünk elől és hagyjad békén Harukát és minket is. Meg ne lássam a mocskos pofádat többet-sziszegte, majd erőteljesen ellökte magától. Kensaku a lökés erejétől nekitántorodott, és fejjel nekiesett a bárpultnak, és felszakadt a homloka és a szája. A piros vére végigcsorgott az arcán.

-Te hatalmas faszfej-szűrte ki a fogai között halkan, majd indulatosan letörölte a száját a kezével, majd nekilendült Akashinek. Elakadt a lélegzetem. A kávézóban már mindenki őket nézte, csak az volt a szerencsénk-vagy kárunk?- hogy a pincér nem látta hogy mi történik, mert tuti hogy kidobott volna minket innen. Akashi az utolsó pillanatban elhúzódott, és így Kensaku nem is érte el az öklével, hanem ismét fejjel zuhant előre, ezúttal ki a kis kávézó teraszáról a földre. Ikuma gyorsan összepakolt és ledobott egy kis pénzt az asztalra, majd engem magával rángatva megindult kifelé a kávézóból. Akashi megfogta a bőröndömet, és segített kivinni. Ahogy elhaladtunk Kensaku mellett, aki magánál volt, de csak feküdt ott, és az arcán levő sebekből csörgedezett a vére, Akashi megállt, és kárörvendően rámosolygott.

-Jó helyet találtál, Kensaku-mosolygott-jobbat nem is találhattál volna. Pont oda való vagy a földre, a mocsokba.-A fiú szeme villant egyet, mintha fel akarna pattanni hogy a szart is kiverje Akashinból, de végül csak fáradtan lehunyta a szemét. Itt egy kicsit megállt bennem az ütő, hogy vajon tényleg ennyire ellátta volna a baját Akashi, de miután ő már elfordult, én viszont még mindig Kensakut néztem, láttam ahogy kinyitja a szemét, és felül. Látszott hogy szédül, fájhatott neki az esés, de megemberelte magát, és inogva felállt. Azt hittem, hogy utánunk ered, de csak megköszörülte a torkát.

-Akashi-szólalt meg rekedten. Ő unottan visszanézett.-Csak annyi hogy...ugye tudod hogy ennek itt nincs vége?-kérdezte.

-El kell hogy keserítselek Kensaku, de vége van. És vesztettél.-mondta Akashi, és karon ragadott, és kihúzott magával az állomásról, ahol kint már Ikuma várt minket.

-Minden oké?-kérdezte aggódva.

-Persze. Csak kedvesen a kis geci tudomására adtam, hogy hiába próbálkozik, már nyertem.

-Amúgy...khm...izé...-köszörültem meg  a torkom.-szóval köszi hogy kiálltál értem.

-Nincs mit-vágta rá Akashi lazán.-bármikor szívesen lecsapom de amikor ilyen beszólása van azt nem ússza meg szárazon.-szűkült össze a szeme.

-Miért?-kérdeztem. A hangom az izgatottságtól egy oktávval magasabban csengett. Akashi sóhajtott egyet. Ikuma megköszörülte a torkát.

-Az volt...-kezdte-hogy Akashinak volt még egy bátyja....aki meleg volt. És a szüleik nagyon sokat bántották ezért, és utána amikor gimnáziumba ment, kicsinálták, és öngyilkos lett...-halkult el Ikuma hangja a végére. Akashi a tenyereibe temette az arcát. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, és próbáltam visszatartani őket. Önkéntelenül is Akashihoz léptem és átöleltem. Az erős fiú most gyengén omlott a vállamra, és hagyta hogy magamhoz szorítsam.

-Nagyon sajnálom-suttogtam a hajába, és most ahogy öleltem, és éreztem a hajának az illatát, eszembe sem jutott rá úgy, elérhető fiúként gondolni, hanem őszintén sajnáltam és valamiféle testvéri szeretet éreztem iránta.

-Én is meleg vagyok.-hallottam a saját hangomat és még én is megdöbbentem magamon hogy ezt így hirtelen kimondtam. Éreztem, hogy megfeszül alattam Akashi teste, és felemelte a fejét, és a szemembe nézett.

-Ha téged bárki megpróbál kicsinálni a saját kezemmel fogom kinyírni. És ha bárki baszogat akkor szóljál nekem.... oniichan-tette hozzá halkan. Erre megint éreztem hogy könnyes lett a szemem.

-Köszönöm-suttogtam és újra megöleltem. Elengedtünk egymást, és miután Ikumától is kaptam egy mosolyt, tovább indultunk. Hamarosan elértünk az állomás parkolójához, ahol Akashi elővette a kocsikulcsát. Mindig akartam autót, azonban a szüleim azt mondták, hogy vagy autó és ott maradok Neygawában és keresek magamnak valami munkát, vagy ha tovább szeretnék tanulni, akkor nem lehet kocsim, mert mindkettőre nem volt pénzünk. És most ahogy végignéztem Akashin és Ikumán akik a cuccaimat pakolták be az autó csomagtartójába, még jobban megbizonyosodtam arról, hogy jól döntöttem. Már mindent bepakoltak, Ikuma beült a hátsó ülésre, nekem pedig Akashi kinyitotta az elülső ajtót, úgyhogy beszálltam mellé az anyósülésre. Ahogy kihajtottunk a parkolóból eleredt az eső. Csendben autóztunk, félútnál Akashi bekapcsolta a rádiót, úgyhogy onnantól fogva a rockot hallgatva néztem kifelé az ablakból. Igazából szívesen beszélgettem is volna, volt egy csomó kérdésem, de Ikumán úgy láttam, el van foglalva a gondolataimmal, és hát engem is eléggé lekötött az eddig ismeretlen város látványa. Akashi néha megszólalt, hogy mit láthatok, megmutatta a piacot, a fő művelődési házat, néhány éttermet és klubot ahova járni szoktak, majd végül elértük az iskola épületét is, ahonnan már csak pár perc volt a lakásunk. Szerencsére mire megérkeztünk, elállt az eső, úgyhogy rendesen ki tudtunk pakolni. Ikuma előre bement a házba, hogy kinyissa a lakást, mi pedig Akashival felvonszoltuk a második emeletre a cuccaimat. A bőrönddel lépcsőzéstől fáradtan, de határtalanul boldogan és izgatottan léptem be a lakásunkba. Az ajtó egy folyosóra nyílt, amiről öt ajtó nyílt, és egy nagy, egyelőre üres szobába torkollott. Volt egy meglehetősen kicsi, de barátságos konyha már bebútorozva, de egyébként üresen, egy WC és egy mosdó ahol szerencsére volt még egy WC úgyhogy ebből sem lesz probléma, és nem csak egy zuhanyzófülke, hanem egy kád is. A másik három ajtó a három szobába vezetett. Ikumáé már teljesen be volt rendezve, a falak kékre voltak festve, volt egy ruhásszekrény, könyvespolc, egy beágyazott ágy, egy szőnyeg, egy kis tükör, egy állólámpa, és a szoba másik végében egymás mellett egy apró íróasztal amin kupacokban álltak a könyvei és egy szintetizátor. Az ajtóval szemben pedig egy újabb ajtó volt ami az erkélyre nyílt. Az ablakokon halványkék függöny lógott, és az egész szoba ebben a színben pompázott a falat beborító plakátok kivételével, amik fekete-fehérek voltak, és együtteseket valamint tájképeket, városképeket ábrázolt.

-De jók ezek a fotók!-tettem szóvá. Egészen belevesztem a képek nézésébe. A fotós valahogy tökéletesen megragadta a helyek hangulatát.

-Köszi. Sajátok.-mosolyodott el szerényen Ikuma.

-Komolyan? Wow, király vagy, haver, kurvajók!!!

-Köszönöm.-mosolygott továbbra is. Miután kinézelődtem magam, benéztem a folyosó végén található szobába ahol még csak néhány kartondoboz volt a fal mellé állítva. Csomó ablaka volt, és innen is nyílt egy ajtó az erkélyre. Továbbmentünk a következő ajtóhoz, ami Akashi szobája volt. A falak szürkére voltak festve, azonban látszott hogy ez még nincsen befejezve, ugyanis a bútorok még le voltak takarva hatalmas nylonlapokkal, és az ágy mellett volt egy-egy doboznyi vörös és fekete festék és néhány nagy ecset is. Ez a szoba kicsit kissebb volt mint Ikumáé, bár lehet hogy csak a sötétebb színvilág miatt tűnt így. A szürke falhoz ugyanis párosult egy fekete íróasztal, fekete szekrény, fekete könyvespolc, egy sötétbordó bőrkanapé, két hatalmas hifitorony és egy TV, valamint a falra felakasztva két gitár. Rögtön felcsillant a szemem. Főleg amikor megláttam hogy milyen gitárok. Egy fekete Gibson Les Paul és egy vörös Gibson SG. Hűha. Meg megláttam még arrébb egy fekete akusztikus gitárt is. Nekem csak egy gitárom van, egy fekete Fender Stratocaster. Mármint az nem „csak” egyáltalán, de Akashi gitárjaihoz képest annak tűnik. Ráadásul ha jól tudom, Akashinak van együttese, az enyém viszont szétesett gimi vége után amikor mindenki elment másfelé tanulni, és az akusztikus gitáromat pedig eladtam, hogy ki tudjunk mindent fizetni ami az új Osakai életemhez kellett.

-Szereted a gitárokat?-követte mosolyogva a pillantásomat Akashi.

-Imádom-lelkesedtem-volt is egy együttesem Neyagawában amiben én voltam a gitáros, csak suli után mindenki másfelé ment, és szétváltak az útjaink.

-Akár hozzánk is beállhatsz ha úgy jön ki-mosolygott Ikuma.

-Vagy inkább hozzánk.-javította ki Akashi.

-Na, mégiscsak eltűrsz magad mellett egy másik gitárost?

-Sosem mondtam hogy nem, nekem csak azzal a gyökér Gyouval volt bajom.

-Várjatok, ti nem egy együttesben vagytok?-néztem meglepetten rájuk.

-Dehogyis-vágták rá kórusban.

-Már csak az kéne-röhögött Ikuma.-A pszichedelikus folkhoz hogy illik szerinted Akashi hard rock gitározása?

-Bocs-emeltem fel védekezően a kezem, de közben én is nevettem-nem tudtam miket játszotok. Mondjuk azt gondoltam hogy Akashi rockos. De ti tényleg pszichedelikus folkosok vagytok?-néztem meglepetten Ikumára.

-Igen. Eredetileg popegyüttesként indultunk ki, de aztán pár tag lecserélődött, és lett egy akusztikus és egy elektromos gitárosunk és mindketten eléggé kísérletező szelleműek, és már nem is tudom engem mi ihletett rá de én is elkezdtem variálni a szintetizátorral, és azóta átmentünk a pszichedéliában. Csomó koncertünkön vannak beugró szitárosok vagy hegedűsök. De hatan vagyunk állandó tagok, én, a dobos, a basszgitárosunk, egy fuvolás lány, és a két gitárosunk. Majd gyere el egy koncertünkre-mosolygott.

-Mindenképpen!!!-vigyorogtam, majd átmentünk az én szobámba. Hát igen, ez még teljesen üresen állt, azok a bútorok amiket a szüleim még egy teherautós ismerősünkkel elhozattak ide még dobozokban álltak. A fal viszont az általam választott színben pompázott hála Akashinak: bordóspirosban. Ikuma közölte, hogy ő márpedig kurvára éhes, úgyhogy kiment a konyhába, hogy valamilyen ebédet csináljon nekünk, Akashi pedig ottmaradt nálam és a segítségével nekiláttam kicsomagolni. Kikerültek a dobozokból az ágyam, a szekrényem, a könyvespolcom és az íróasztalom lapjai. A többi dobozt, amiben a kisebb, nem annyira létfontosságú tárgyak voltak, átvittük az üres nappaliba. Akashi előhozta a szerszámosdobozát, és nekiláttunk a szerelésnek. Én elkezdtem a fehér könyvespolcomat összerakni, amíg Akashi az ágyamnak látott neki. Már fél órája szerelgettünk többnyire csendben, csak néha egy-egy káromkodás hagyta el a szánkat, amikor már kezdett baromira meleg lenni, szakadt rólunk a víz, úgyhogy nyitottunk egy ablakot, azonban kintről sem a várt hideg áramlott be, ugyanis azóta már kicsit felmelegedett az idő, de szerencsére volt egy kicsi szél is. Megálltunk egy pár perces pihenőre, hagytuk kiszellőzni a szobát, ittunk egy-egy pohár vizet, és Akashi előkereste a fúróját, ugyanis én már majdnem kész voltam a polccal már csak a falhoz kellett rögzíteni, és azt egy másik dobozba tette el. Amikor meglett, kimentünk a konyhába, és gyorsan befaltuk a szendvicseket amiket Ikuma csinált, és megbeszéltük a további teendőket a lakással, többek között a nappali befejezését, ami valószínűleg holnapra fog maradni. Amíg mi a bútoraimon dolgoztunk, Ikuma Akashi szobájának a falát dekorálta: téglamintát festett a feketével, és arra vörössel mintákat. Nem csak a fotózásban, hanem a festésben is tehetségesnek tűnt Ikuma. Akashi még egyszer megköszönte Ikuma segítségét, majd visszavonultunk a szobámba, hogy haladjunk a munkával. Már neki is láttam megrajzolni egyelőre csak grafittal a pontokat a falon, ahova fúrom kell, amikor eltaláltak valamilyen puha anyaggal. Leengedtem a ceruzát a kezemből, és megfordultam. Akashi félmesztelenül állt a szoba túlsó végében, ahol a az íróasztalt szerelte össze, és amikor látta, hogy odafordultam, lazán felemelte a kezét, és mondott egy „bocs”-ot, majd már fordult is vissza a szereléshez. Én még mindig szinte sokkos állapotban álltam ott. Ugyanis az, ami így, hogy a pólóját ledobta, a szemem elé tárult, az a legtökéletesebb férfitest volt, amit valaha láttam. Gyönyörű szépen feszülő izmokkal, kockahassal. Le sem bírtam venni róla a szemem. Ráadásul extraszexi volt, ahogy az erőkifejtéstől izzadságcseppek csorogtak végig a mellkasán, és a helyes arcába hullottak a sötétbarna tincsei, és már a kontya is kezdett kibomlani. Hirtelen felnézett, és összetalálkozott a tekintetünk. Elvörösödtem.

-Mi a gond? Az hogy megdobtalak a felsőmmel?-röhögte el magát

-Mi? –kaptam fel a fejem meglepetten- Ja, dehogyis, bocsi, csak elgondolkoztam.-mentegetőztem, és próbáltam összeszedni magam.

-Semmi baj-mosolygott, majd visszafordult a szereléshez, és én is hasonlóféleképpen tettem, azonban a félmeztelen Akashi képét egész nap nem tudtam kiverni a fejemből, még akkor sem, amikor már visszaöltözött, és már a konyhában üldögéltünk hárman egy-egy szendviccsel a kezünkben és egy-egy üveg sörrel előttünk. Alapjáraton nem szoktam inni, és ahogy kiderült Ikuma sem, de a mai napot meg kellett ünnepelnünk. Egyrészt azt, hogy sikerült mindent összeszerelni, megfesteni, másrészt pedig egyáltalán azt a tényt, hogy itt vagyunk végre mindhárman a kis Osakai lakásunkban, és egy boldog közös időszaknak nézünk elébe suliba járással, zenéléssel, barátokkal, bulikkal, és később remélhetőleg szerelemmel. Erre a gondolatra elpirultam, és akaratlanul is elmosolyodtam, és a számhoz emeltem a sörösüveget, és újra és újra átfutott rajtam a boldogság, hogy itt lehetek, ahogy ránéztem a lakótársaimra, akik éppen azon vitatkoztak, hogy milyen hosszú gitárszóló az ideális egy ötperces dalhoz. Még pár óra beszélgetés után megbeszéltük hogy annak ellenére, hogy még csak éjfél van, elmegyünk aludni, ugyanis mindhármunkat kellően kifárasztotta a lakás felújítása. Elbúcsúztunk, elmentünk szép sorban zuhanyozni, majd mosolyogva bújtam ágyba azzal a gondolattal, hogy itthon vagyok, és gyorsan mély álomba is merültem, amiben nem tagadom le, hogy ismét megjelent Akashi meztelen felsőteste.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat