MY YAOI :3

3. fejezet: Egy telefonhívás, három felforgatott élet. *-*

Megérkeztünk a klubhoz. Ahogy Akashi kinyitotta az ajtót nyilvánvalóvá vált, hogy a koncert már egy ideje elkezdődött, ugyanis a zene kiszűrődött az utcára. Beléptünk, és behúztunk magunk után az ajtót. Akashi lepacsizott ismét a bárpultnál szolgálatban levő sráccal és a jegyszedő lánnyal is, valamint elintézte, hogy ő mint itt rendszeresen játszó zenész, és én, mint hozzátartozója, ingyen bemehessünk, és maga után húzott a kiöblösödő térségbe. A hely jócskán tömve volt főleg a reggeli üresség után (mondjuk engem az is meglepett, hogy egy ilyen klub egyáltalán nyitva tart reggel, de megkérdeztem Akashit és kiderült hogy délelőtt különböző rendezvényeknek adják ki a helyet, de a bár nyitva tart, így a törzsvendégek és piafüggők mint például Sawako is, állandóan itt múlatják az idejüket). Odalépett a bárhoz és meg sem kérdezve engem mit kérek, rendelt mindkettőnknek egy-egy sört. Amíg az italunkat kimérték, körülnéztem. Mindegyik box tele volt emberekkel, és a színpad előtt is hatalmas tömeg táncolt és éljenzett. A zene tényleg jó volt, bár biztos voltam benne hogy Akashiék együttese még jobb. Ahogy az embereket is megfigyeltem, láttam, hogy ez sokkal inkább egy nekem való hely mint Ikuma partizós klubja: tele volt rockerekkel, és ugyan volt jónéhány durvábbnak tűnő alak, első látásra mindenki szimpatikus volt. Miután megkaptuk a piánkat, Akashi karon fogott, és az egyik boxhoz húzott, ahol már egy csapat srác és néhány lány ültek, és hozzájuk csatlakoztunk.

-Helló-köszönt Akashi, és benyomakodott az egyik padra.

-Sziasztok-köszöntem én is, kicsit félénkebben. Akashi mindenkivel lepacsizott (nem igaz, hogy ez a srác mindenkit ismer!), majd engem is bemutatott nekik, mint az új lakótársát. Miután lefutottuk az illedelmességi köröket és mindenki bemutatkozott, elkezdtünk beszélgetni. Jófej srácok voltak, és szerencsére a barátnőik is belevalóak voltak, úgyhogy hamar megtaláltuk a közös hangot. Szinte mindegyikük rocker volt, és zenélt vagy egy együttesben, vagy hobbiból, úgyhogy a közös téma már megvolt. Később az is kiderült, hogy néhányuk felsőbb éves az egyetemen, ahova jelentkeztünk, sőt az egyik srác most szeptemberben velünk kezd. Nagyon jól elbeszélgettünk, és igazán jól éreztem magam, ráadásul Akashin láttam, hogy feldobódott végre, aminek örültem, még akkor is ha ez csak a pia hatásától van így. Vajon mi lehetett az, ami ennyire stresszelte délután? Eldöntöttem, hogy ezt megkérdezem tőle amint lehetőségem lesz rá. Az egyik sráccal, Kaitoval különösen jól kijöttem, és ahogy megtudtam, ő a dobos Akashi együttesében, a The Scarred Ones-ban. Csomó mindent mesélt nekem a bandáról, a zenéjükről, arról hogy ő milyen zenéket szeret amúgy, és ebben eléggé megegyezett az ízlésünk, úgyhogy újabb és újabb pohár sörök mellett nagyon elmerültünk a dumálásban. Akashi hirtelen bokán rúgott, amire felkaptam a fejem. A szája elé tette az ujját.

-Mi az?-suttogtam.

-Ne nézz oda-válaszolt és a fejével egy irányba bökött, és én automatikusan arra fordultam. Először nem is vettem észre, hogy kit kell nézni, de aztán megláttam. Egy tetovált, fehér hajú srác állt egy társaságban és iszogatott. Kensaku volt az, a fiú aki belénk kötött az állomáson. És minket figyelt. Gyorsan elkaptam a fejem, de most már mindegy volt. Összenéztem Akashival, aki elhúzta a száját, majd a fejét csóválva elfordult.

-Ez mi volt?-kérdezte Kaito, miközben az újabb sörös üvegből töltött az én poharamba is.

-Á, semmi, csak van egy srác akivel még korábban Akashi összebalhézott...miattam-böktem ki, és csak reméltem, nem érti félre, bár végülis én sem tudtam, hogy most mi hogy van.

-Melyik az?-halkította le a hangját.

-Az a fehér hajú, a terepszínű ingben.

-Ja, a Kensaku? Hát az egy hatalmas balfasz. A te lakótársadnak már jópár balhéja volt vele mert annak a srácnak van valami képessége arra hogy a lehető legrosszabb pillanatokban tűnjön fel és kössön bele mindenkibe...-húzta el Kaito is a száját.-inkább vigyázz vele, a legjobb ha elkerülöd, de nem garantálom hogy így megúszod teljesen... de a lényeg hogy akkor is nézz a hátad mögé amikor egyedül vagy-veregetett vállba Kaito-ha mást nem, ezt tanuld meg, mert ez vonatkozik a klubra és az egyetemre is, mert van egy pár gázos alak, és jobb vigyázni.-mondta a dobos, és ezzel kellőképpen beparáztatott engem, pedig már így is tartottam attól, hogy idejön Kensaku és megaláz vagy valami... Próbáltam nem erre gondolni, úgyhogy inkább töltöttem még egy pohár sört, és felhajtottam.

-Nem megyünk oda táncolni?-vetette fel az egyik lány, és engem meglepett az, hogy senki sem mondott ellent, úgyhogy kikászálódtunk mindannyian az asztal mögül, és kinyomultunk a boxból, a színpad felé véve az irányt. Akashi valahogy mellém került, és a vállamra tette megnyugtatólag a kezét. Így viszont sajnos el kellett mennünk Kensakuék előtt, és nem úsztuk meg egy gúnyos, megvető pillantás nélkül. Elég sokan tomboltak a zenére, de találtunk magunknak egy helyet, ahol a srácok akik a barátnőikkel voltak, velük táncoltak, mi meg csak elkezdtünk pogózni, baromkodni, de pár percen belül mindenkit felkért egy lány a tömegből, hozzám is odajött egy vörösre festett hajú csaj, és elkezdtünk táncolni. Jól elvoltam, bár ugye nekem nem jelentett sokat az, hogy egy lánnyal táncolok, de ő mindenbizonnyal élvezte, mert amikor csak volt rá lehetősége, megpróbált minél jobban magához szorítani engem, meg odahajolt, hogy megcsókoljon. Elhúzódtam, és ő nagyon csalódottan nézett rám. Úgy döntöttem megmagyarázom neki, mert sajnáltam volna így hagyni, látszott rajta, hogy rendes lány, szimplán bejövök neki és fel akar szedni, de nem akarom fájdítani a szívét.

-Naa...nem kellek neked?-kérdezte szomorúan.

-Figyelj .... hogy is hívnak?-kérdeztem.

-Ayami-mondta durcásan.

-Szóval figyelj, Ayami. Nagyon helyes lány vagy, és biztosan tök jó fej, meg minden, és tuti találsz magadnak egy jó pasit, de sajnálom, ez nem én leszek, mert, tudod...szóval én nem a lányokban utazom.-nyögtem ki. A lány még mindig elkeseredetten nézett, de én annyival jobban éreztem magam, megkönnyebbültem.

-Na, de gyere, meghívlak valamit inni-fogtam kézen, és a bárpult felé húztam. Sajnáltam, mert tudtam, hogy érzi magát, kábé úgy, ahogy én Akashival kapcsolatban. Vagyis ez nem igaz, mert Akashiba nem vagyok szerelmes. Akashi egy helyes srác, de magamtól eszembe se jutott volna vele kikezdeni, ő nyitott. Szóval ez nem jó példa. De még Neyagawában volt egy srác aki bejött, egyik legjobb haverom volt, és ő most az egyetemet Amerikában, Ohióban kezdi, valószínűleg soha többé nem fogjuk látni egymást, úgyhogy mielőtt elment, elmondtam neki, hogy tetszett. Ő csak annyit mondott, hogy sajnálja, és azóta sosem hallottam róla. Vettem egy koktélt Ayaminak, és felültem az egyik bárszékre, és békítőleg az ölembe húztam a lányt, és átkaroltam. Ő mosolyogva bújt hozzám a koktélját iszogatva, és végül nagyon jól elbeszélgettünk, és róla is megtudtam, hogy most fog kezdeni az egyetemen, csak ő média szakon. Ezek szerint egy osztályba fog kerülni Ikumával. Megtudtam, hogy él-hal a tervezésért, és reklámokat szeretne készíteni, és erről csomót mesélt, én meg meséltem neki a rajzolásról. Kiderült, hogy tulajdonképpen okos lány, és sok közös témánk lett, úgyhogy egészen elmerültünk a beszélgetésben, csomó mindent mesélt a szülővárosáról (ő sem Osakai, Himejiben született és ő még gimnázium miatt költözött ide), én is meséltem neki Neyagawáról, beszélgettünk Osakáról, hogy mit tudunk róla, az egyetemről, barátokról, családról...lényegében mindenről, közben lecsúszott még egy-egy koktél is. Jól szórakoztam. Aztán hirtelen egy alak tornyosult felénk. Kensaku volt az.

-Helló-köszönt gúnyosan.

-Szia-nyögtem. Ayami szorosan hozzám bújt, és a vállamba fúrta a fejét. Nem tudtam miért ijedt meg ennyire Kensakutól, de megértettem, és megnyugtatólag átöleltem.

-Mizu veled?-kérdezte a fehér hajú ellenszenvesen. Mit érdekli mi van velem?

-Kösz, jól vagyok.-válaszoltam végül.-És te?-kérdeztem vissza. Mondjuk nagyon nem érdekelt, mi van vele, de nehogy már emiatt szedje le a fejem, mert kinézem belőle.

-Minden oké...lenne-mondta lassan-ha az exem nem próbálna ágyba vinni egy kis buzi faszfejet! Igen, rólad beszélek!-ordította, és már lendítette a kezét, hogy felpofozzon, ami elől gyorsan elhajoltam, de a második ütés már elért. A keze hatalmasat csattant a jobb orcámon. Felüvöltöttem a fájdalomtól, de közben arra is figyeltem, hogy Ayamit a testemmel védjem. Aztán megérkezett a megmentőnk Kaito személyében, aki a maga két méterével még Kensakunál is jóval magasabb volt, ráadásul híres volt arról, hogy fekete öves karatés volt, és amikor ő megjelent a színen, a fehér hajú görény inkább elkotródott. Kaito mosolyogva rámkacsintott, én hálásan visszanéztem rá, majd őt újra elnyelte a tömeg.

-Elment?-suttogta Ayami, majd amikor igennel feleltem, felült, és megpróbálta visszarendezni a haját az eredeti frizurájába, ami kicsit szétcsúszott a dulakodás alatt.

-Komolyan ez a már bocs, de gyökér volt az exed?-néztem rá döbbenten. Nem gondoltam volna erről az aranyos lányról, hogy egy ilyennel összeáll... Ayami a kezeibe temette az arcát. Látszott rajta, hogy nem szívesen beszél erről, szégyelli, de aztán mégis belekezdett.

-Hát igen... még két éve történt, asszem ugyanitt buliztam az akkori osztálytársaimmal, és kicsit túl sokat ittam, és nem voltam magamnál. Ezt csak később mesélték el. Elaludtam az egyik asztalnál, és az osztálytársaim megpróbáltak felkelteni, de aztán otthagytak. Aztán Kensaku hazavitt engem, ápolt, és előadott egy történetet arról, hogy ő hogy megmentett engem valami nem tudom kitől aki meg akart erőszakolni kihasználva azt, hogy öntudatlan voltam. Aztán ebből az lett, hogy valahogy összejöttünk, de nagyon szar volt együtt, az ágyban a szolgája voltam, ha más fiúra ránéztem, megütött, és kábé mindent szabályozott az életemben, még azt sem engedte, hogy elhagyjam. Volt, hogy kikötött az ágyhoz, és úgy hagyott egész nap. Borzalmas volt. Aztán egyik nap amikor valami véletlen folytán volt időm egyedül, elmentem a rendőrségre, és feljelentettem, és miután őt bevitték nevelőbe, mert ugye akkor még kiskorú volt, végre szabad voltam, de azóta állandóan bújkálnom kell előle, mert ki akar csinálni. –a történet végére már egészen elhalkult Ayami hangja, és sírásba fulladt. Magamhoz öleltem, és a hátát simogatva próbáltam megnyugtatni. Az ilyen kedves emberek miért kapnak ilyen nehéz sorsot? Ikuma is, ő is, és még nagyon sokan. Annyira nem érdemlik meg. Pár percig így ültünk, mire megnyugodott.

-Viszont ha most nem haragszol-szipogta-én hazamegyek lepihenni, nem is nagyon akarok Kensaku szeme elé kerülni. De nagyon köszönöm hogy segítettél és nagyon jófej vagy. Majd még találkozunk ha itt nem is, de suliban mindenképpen.-köszönt el. Megöleltük egymást, és ő kiment a klubból, én meg visszamentem a boxba ahol a többiek voltak, akik úgy tűnik, megunták a táncolást. Folytattuk a korábban elkezdett ivászatot és dumálást, aztán amikor már ha jól számolom a tizedik sörünket ittuk, megszólalt Akashi telefonja. Ez egyébként nem olyan nagy szó, de olyan baromi hangosan szólalt meg, hogy mindenki odakapta a fejét, de utána vissza is fordult a dolgára, csak én tartottam rajta a szemem, ugyanis láttam, hogy amint a képernyőre pillantott, elsötétült az arca, és idegesen felkapta a készüléket, a másik kezével a fülét befogva kitolakodott a boxból. Aggódva néztem utána, de nem volt sok időm azon agyalni, hogy mi lehet ez, mert oldalba lökött Kaito, úgyhogy visszazökkentem a beszélgetésbe. Pár percen belül jött is vissza nagy feldúltan, idegesen Akashi, ledobta a telefont az asztalra, majd levágta magát a pad szélére, velem szembe.

-Ki volt az?-kérdezte Kaito

-Reiko...-sóhajtotta Akashi-még nap közben mondta, hogy beszélni akar velem, csak most lemerült a telója és azt mondta visszahív a kolesz vonalas telefonjáról.-mondta idegesen. Még egyet sóhajtott, megrázta a fejét, majd a hozzá legközelebb álló söröspoharat felvette és kiitta ami benne volt. Ez történetesen az én poharam volt. Már éppen rászóltam volna, amikor rámvigyorgott, és közölte hogy nekem ennyi pia már bőven elég volt, aztán ismét megcsörrent az asztalra tett készülék, úgyhogy felkapta, és otthagyott minket. Kaito intett a pincérnek, hogy hozzon még egy sört nekem, amiért nagyon hálás voltam.

-Ki az a Reiko?-kérdeztem. Még így, hogy ismeretlen volt számomra, is dühös voltam rá, mert fájdalmat okozott Akashinak.

-Reiko Akashi barátnője volt, már két éve együtt voltak, tök jól megvoltak. Aztán a csaj megkapta azt az ösztöndíjat, amire egész életében vágyott, amivel kimehetett Afrikába egy rajzos egyetemre. Akashi totál kiakadt mert ő úgy tervezte, hogy ők most szeptembertől összeköltöznek egy lakásba, az, amiben most laktok, lett volna ez a lakás, de aztán Reiko kitalálta, hogy elmegy, és szakított is Akashival. Ez után ő két hétig baromira maga alatt volt, minden nap leitta magát meg minden. Ez volt júniusban. Aztán úgy döntött, hogy ezt csak úgy lehet orvosolni, ha talál valaki mást, úgyhogy őrülten keresni kezdett, amiből végül az lett, hogy állandóan kurvázott és egy idő után nem csak csajokat hanem srácokat is felszedett, mert rájött, vagy legalábbis akkor úgy érezte, hogy mindkét nemhez vonzódik.-mesélte Kaito. Én ebben a pillanatban félrenyeltem a sörömet. Akashi biszex?

-De én azt hittem, hogy még járnak Reikóval!-kiáltottam.

-Ja, hát a legtöbben így tudták, Akashi azt remélte, hogy visszajön hozzá a csaj, úgyhogy inkább nem mondta el a többségnek, hogy már nincsenek együtt. Aztán pont ma délután dumáltam vele telefonon, és azt mondta, hogy tök jó kedve van és úgy tűnik megint lesz egy cuki fiú szeretője, és nem is kell már neki Reiko, aztán mondta, hogy leteszi a telefont mert valaki hívja, aztán később visszahívott, és közölte, hogy Reiko volt az, és beszélni akar vele este, mert vissza akar jönni. És ez lett ebből.

Én teljes sokkhatás alatt voltam, a fejem forgott a sok új információtól. Akashi úgy csókolt meg, hogy nem is volt barátnője? Ráadásul már egy jó ideje? Te jó ég... és mi azm hogy cuki fiú szerető? Csak nem rám gondolt?!?! Erre a gondolatra akaratlanul elöntött a forróság, és minden bizonnyal el is pirultam, de ezt most szerencsére lehetett az alkohol számlájára írni, úgyhogy senki sem kérdezett rá. Körülnéztem boldogan, és hirtelen, ahogy szétnyílt az embertömeg, megláttam Akashit, ahogy a MOSDÓK à felirat alatt állva telefonál mosolyogva. Gyorsan felpattantam mondván hogy mosdóba megyek, pedig csak Akashi hangját akartam hallani, és elindultam arrafelé. Ahogy mellé értem (kábé egy méternyire lehettem tőle), leguggoltam, hogy bekössem a cipőfűzőmet, vagyis úgy tettem, mintha bekötném a cipőfűzőmet, és próbáltam hallgatni, hogy mit mond a telefonba. Normál esetben tartottam volna attól, hogy észrevesz, hogy hallgatózom, de most szerencsére másfelé nézett, és az alkohol feloldott bennem annyi gátlást, hogy ennyi elég legyen nekem a nyugalomhoz.

-Reiko, figyi, ez most kurvára hirtelen ért, de el nem hiszed milyen boldog lennék ha tényleg visszajönnél hozzám, cica. Azóta kábé nem vagyok magam, hogy elhúztál a picsába Afrikába. Próbálkoztam pár lánnyal és sráccal, de mindegyikük csak arra volt jó, hogy pillanatnyilag lekössön. Ahogy gondolom neked is az a faszi. De nekem tényleg csak te kellesz, Rei.-mondta gyengéden. Ezt meghallva bennem felment a pumpa. Mi a fasz?? Egyik pillanatban megcsókol, aztán rám se néz. Aztán a jövőbeli szeretőjének nevez, most meg csak az exe kell neki és mindenki más figyelemlekötés??? A dühtől könnyek gyűltek a szemembe, és már nem is akartam tovább hallgatni ezt a telefonbeszélgetést. Legszívesebben jól tökön rúgtam volna Akashit, de ezt most nem tehettem meg, úgyhogy inkább a mosdó felé vettem az irányt minél gyorsabban. Bezárkóztam az egyik fülkébe, lehajtottam az ülőkét, és leültem. És szégyen, nem szégyen, kitört belőlem a sírás. Nem igaz, hogy ez a srác, aki nem több, mint a lakótársam egy napon belül így kikezd velem, majd összetöri a szívemet. Ez az egész az ő hibája, nekem eszembe sem jutott volna hozzányúlni úgy, de ő megcsókolt. Ezzel reményt adott. Aztán ellökött magától. Igazából dühösebb voltam rá, mint amennyire szomorú. Mert nem az, hogy szerelmes lennék belé, csak jó pasi. De az, hogy így kicsinálja az érzelmeimet, az nem járja! Még pár percig ültem így, és próbáltam lenyugodni, aztán letöröltem a könnyeimet, elmentem pisilni, ha már itt voltam, majd megmostam a kezem és az arcom (most kifejezetten jól esett lehűteni a bőröm), majd  kijöttem a mosdóból, és a bár felé vettem az irányt. Céltudatosan mentem előre, de a szemem sarkából Akashit kerestem, de nem láttam ott, ahol az előbb állt. Szerecsémre. És szerencsére a bárnál sem volt. Rendeltem két whiskyt, pedig már most szét voltam csúszva nagyon, de felejteni akartam, jól érezni magam. Az erős alkohol végigmarta a torkomat, de valahogy mégis jól esett. Visszamentem a többiekhez. Akashit itt sem láttam hála a jó égnek, úgyhogy társultam a srácokhoz, és tovább hülyültünk. Mostanra már mindannyian nagyon részegek voltunk, úgyhogy többnyire csak egymást lökdöstük és röhögtünk, aztán visszamentünk a színpad elé táncolni, vagyis nem volt az táncnak nevezhető. Éreztem, hogy kezd a fejembe szállni a sok ital, de figyelmen kívül hagytam, és még jobban belevetettem magam a bulizásba. Az utolsó dolog, amit láttam Akashi volt, ahogy a tánctér túlsó oldalán egy fehér hajú sráccal verekedik. Aztán elsötétült előttem a világ.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat